Gondoltam tiszta fejjel, majd csak jobb lesz a kép, és lassan a távkapcsolóhoz nyúltam. Most meg itt állok és valamit mondanom kell mindenképp. Te meg csak bólogatsz és azt gondolod, hogy úgy van. Nap napra, évre év. Csonton hús, bőr, izom, vér. A vén test férgek szánalmas tanyája végül. De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár, és a végén a régi romjain egy új világ épül fel. Ne mondd, hogy nem erős vár az Isten, ha hagyod neki, hogy védjen. Persze nem az a lényeg, hogy van-e feszület a faladon, vagy a szekrényen ott van-e, mondjuk, a Biblia. Talán csak elég benne hinni, hogyha távol tartod a rosszat, a jó majd jó helyre fog vinni. És lassan eljön majd, hogy az lesz a jutalom, hogy aki beáll a sorba, annak nem vágja át a torkát a hatalom, ha a jelét hordja. És amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár, hogy a végén a régi romjain egy új világ épül fel. A régi romjain új világ épül fel!
Távirányító
2012.04.25. 20:55 dth1
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dalidezetek.blog.hu/api/trackback/id/tr144473549
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.